A közösségi gazdaság szexi és korszerű, ezért ma az a megközelítés dívik, hogy az ellene küzdőknek inkább haladniuk kellene a korral. A képlet azonban ennél bonyolultabb.
Mi az, ami fontos?
1. Jelenlegi ügyfélkör védelme
A többi iparági szereplővel összefogva, hatékony érdekérvényesítéssel, proaktívan, szigorú szabályozási környezetet kell teremteni, hogy a sharing economy-cégek a szabályozás hiánya vagy az előírások megkerülése miatt ne tudjanak versenyelőnyt elérni. Eredményesebb azonban beépíteni az innovatív cégek jó megoldásait az ügyfelek jobb kiszolgálása érdekében. Több budapesti taxitársaság bevezette az online rendelés lehetőségét, és hogy a megrendelt járművek valós időben nyomon követhetők legyenek.
2. Stratégiai együttműködések
Együttműködések kezdeményezése a sharing economy-vállalatokkal, közös platformok tesztelése. A PepsiCo például több esetben is együttműködött a TaskRabbittal promóciós célokból, Magyarországon a Telenor a Deezerrel, míg a Telekom a Spotify-jal kötött együttműködést. Magasabb szintet jelentenek a stratégiai befektetések, felvásárlások, majd a sikeres termékekkel és szolgáltatásokkal a jelenlegi portfólió bővítése. Például az Avis autókölcsönző 2013-ban felvásárolta a piacára betörő Zipcart, majd sikeresen továbbműködtette a szolgáltatását.
3. Sharing economy termékek fejlesztése
A BMW, a Daimler és a Peugeot is nyújt már on-demand autóbérlési szolgáltatást, azaz a kocsi tulajdonlása helyett hozzáférést biztosítanak. Így termékeiket a hagyományos mellett új csatornán is értékesítik, hogy új felhasználókat érjenek el. Más cégek elősegítik, hogy termékeiket a fogyasztóik továbbértékesítsék, ha már nem használják. Az IKEA saját platformot hozott létre, a ruhagyártó Patagonia pedig az eBay-jel együttműködve bátorította ügyfeleit, hogy használt termékeiket eladják. Az értékesítés kannibalizációjának veszélye miatt károsnak tűnhet ez a lépés, valójában viszont a használt termékek értékesítői pótolni akarták bútoraikat, ruháikat, így nőtt a kereslet az új termékekre. A kezdeményezés reklámértéke is hozott további eredményeket.
A megosztásos gazdaság cégei sokat spórolnak a foglalkoztatás költségein úgy, hogy alkalmazottak helyett partnerekkel dolgoznak. Úgy tűnik, sokan önként dobják sutba a munkavállalói jogokat és juttatásokat, a fizetett szabadságot, a társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultságot. Jól hangzik persze, hogy a munkavállalók dönthetnek, mennyit dolgoznak és mikor, a munkaszerződés hiánya azonban kiszolgáltatottságot is jelent. Az Uber például a fő amerikai versenytárs Lyft megjelenése után nem sokkal felére csökkentette a viteldíjakat, és ezzel a sofőrök bevételét. Ehhez elég volt egy frissítést küldenie az appra. A munkavállalók kiszolgáltatottságát növeli a felhasználók kontrollálatlan értékelési lehetősége is. Senki nem ellenőrzi, hogy jogos volt-e a lehúzás, vagy csak egy részeg utas nehezményezte, hogy nem gyújthat rá a kocsiban. Néhány rossz értékelés után viszont lehet, hogy vége a munkának: a Lyft bizonyos pontszám alatt automatikusan törli a sofőrt a platformról. Jelentős a különbség a jellemzően magas hozzáadott értéket termelő, elsősorban szellemi foglalkozásúak szabadúszása és a többnyire képzetlen, a közösségi gazdaság által kínált vállalkozói létbe bekerülő tömegek között. A védelmet nyilván az jelenthetné, ha utóbbi esetben a jövedelem kiegészítő tevékenység lenne, és nem próbálnák sokan erre építeni a egzisztenciájukat.
Egy friss angol tanulmány öt meghatározó szektort különböztet meg a sharing economy-n belül, így a crowdfunding-ot (közösségi finanszírozás), az online staffing-et (közösségi munkaerő-közvetítés és egyéb HR-szolgáltatás), az Airbnb-t és az ahhoz hasonló egyéb közösségi szálláshely-szolgáltatásokat (sharing accomodation), az UBER-t és az ahhoz hasonló személyszállítási közösségi szolgáltatásokat (car-sharing), valamint a zene-, video- és egyéb file-megosztást (TV/music/video streaming). Ez a felsorolás a jövőben nagy valószínűséggel bővülni fog.
Mivel napjainkban már a kormányzati döntéshozók sem tehetik meg, hogy „elmennek” a megosztás gazdaságának hatásai mellett, ezért elkerülhetetlenné vált annak szabályozása, hogy a mára már feszültséggel telített ütközések ne okozzanak mélyebb társadalmi károkat
Forrás: Piac&Profit